Az előző posztokban erős érveket írtunk amellett, hogy a zenei hangfelvételek kereskedelmi szempontból értéktelenné és alacsony presztízsűvé váltak, és a CD-piac igazából ezért ment át zuhanórepülésbe. Az utóbbi évek fejleményei azt mutatják, hogy a zeneipar fő bevételi forrásává a koncertbiznisz, az élőzenés események szervezése vált. Az itt kapott élmény mindig egyedi, nem másolható, nem törölhető és nem helyettesíthető, így nagyon alkalmasnak tűnik arra, hogy húzótermékként hosszú időre átvegye a rögzített zenei felvételek üzleti szerepét.

Tegyük azonban hozzá, hogy vannak olyan hangfelvétel-termékek, amelyekért a felhasználók egyre inkább, és egyre többet hajlandóak fizetni, és az itt befolyó pénzek egy újabb lábat jelenthetnek a zenei produkcióknak nemcsak a túléléshez, hanem akár egy tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is. Ezeket a formátumokat bizonyos vásárlói rétegek fogyasztják csak, nem a teljes népesség; közös tulajdonságuk viszont, hogy létszámban folyamatosan gyarapodtak az elmúlt években, és ez a gyarapodás valószínűleg nem is fékeződik. Szóval, igencsak ígéretes piacok nyílnak meg az odafigyelő producerek előtt, csak újra kell értelmezni a zenei terméket. Aki csak annyira képes, hogy szerzeményét egy jól-rosszul lekevert sztereó mesterszalagon adja közre, az ne csodálkozzon, ha éhenhal - ez a gondolkodás körülbelül egyenlő azzal, mintha valaki az atomkorban százas szögek árusításából szeretne milliárdossá válni. A zenei piac is bonyolultabb lett, és zenei termékportfóliónkat is gondosan fel kell építeni ahhoz, hogy a siker reményével szálljunk be a játékba.

Lássuk akkor, miből élünk a huszonegyedik században!

1. LP, vinil

A létező leghülyébb dolog történt a zenepiacon, olyasmi, amihez hasonlót nem is tudunk mondani máshonnan - visszajött, és dübörög egy több mint húsz éve eltemetett formátum, a fekete műanyagra nyomott analóg hangfelvétel. A formátum az utóbbi években évi száz százalék körüli eladási növekedést könyvelt el, és ma a minőségi zenehallgatás első számú eszköze. A sokáig szűk körben terjedő audiofil kultúra kiszabadult a karanténból, és eszközei bekerültek a mainstream kereskedelem külső köreibe legalábbis, a lemezjátszók és egy nagy csomó LP ma már minden Media Marktban és Saturnban ott vannak, minden fontos új kiadvány megjelenik ma már analógban is, viszonylag brutális, 7-15 ezer forint körüli árakon - de viszik.

Az LP-nek legalább két fontos előnye van a CD-vel szemben. Az egyik a hangminőség, amit az említett high-end audiofil közösség szabadított ki belőle; a digitálishoz képest pofonegyszerű analóg felvételi technika főleg abban nagy, hogy viszonylag jól megőrzi az eredeti hangok fázisviszonyait, aminek az a következménye, hogy a hangszereket sokkal térszerűbben, egymástól jobban elkülönülten halljuk, mint a digitális felvételeken. Emellett az analóg lemez átviteli karakterisztikáját is melegebbnek, élettel telítettebbnek hallja még a kevéssé gyakorlott zenehallgató is.

A másik nagy előny a tárgyszerűség, ami elsősorban a nagyobb méret következménye - a lemezborító-dizájn sokkal jobb élményt ad ekkorában, mint CD-méretre minimalizálva. A CD vinilhez viszonyított presztízsén pedig még a legjobban elterjedt dobozolási mód, a rendkívül visszataszító átlátszó műanyag doboz (jewelbox) is sokat rontott.

A lemezipar tulajdonképpen az LP-CD váltással kezdte meg önmaga felszámolását - senki nem gondolt bele, hogy az új hordozó tökéletes másolhatósága egészen hamar mindennapos problémává válhat, a méret csökkenése pedig magát a hordozón lévő zenei felvételt virtualizálja, ezáltal kereskedelmi realizálhatóságát rontja. Most már, távlatból nézve látszik, hogy a CD csupán egy kis jelentőségű közjáték volt az LP-mp3 átmenet folyamatában. Ma viszont a piac visszakorrigál, és minden hordozó megtalálja a maga helyét - a tömegfogyasztásra, háttérzenélésre az mp3 alkalmasabb, a nyugodt, elmélyült otthoni zenehallgatás pedig szép lassan LP-re tér vissza.

2. Soksávos felvételek

A zeneipari forradalommal párhuzamosan a zenecsináló eszközök és a hangszerek piaca is szenzációs menetelést produkált az elmúlt húsz évben, elképesztő minőségű eszközökhöz, hangszerekhez lehet jutni a régebben megszokott árak töredékéért. A hatvanas, hetvenes években egy popzenekar létrehozása és felszerelése komoly anyagi invesztíció volt, ma pedig gyakorlatilag bárki megengedheti magának.

Aminek persze az a következménye, hogy meg is engedi: ma sokszorta többen zenélnek a világon, mint előtte bármikor. Az amatőr zenebarkácsolók teljes mennyisége a bolygón ma minimum tízmilliókban, de lehet, hogy százmilliókban is mérhető, és ez az óriási embertömeg egyben piac is, amely felvevő lehet érdekes újabb terméktípusokra. Az egyik ilyen termék, amit nekik eladhatunk, az a saját számunk soksávos felvétele. Ennek persze feltétele, hogy a dal legalább valamilyen körben ismertté és kedveltté váljon, de ha ez megvan, innentől kezdve biztos, hogy lesz vevő azokra a forrásfájlokra -  a dalt alkotó hangszersávokra külön-külön -, amelyek összekeveréséből gyártottuk le a produkciót.

Ezek a szeparált sávok arra jók, hogy más zenészek, amatőrök, félprofik vagy profik, remixeket és mashupokat készítsenek számunkból - kihagyjanak hangszereket, behozzanak helyette újakat, betolják alá esetleg egy teljesen más szám zenei alapját stb. Vannak, akik irtóznak attól, hogy szerzeményeikhez mások hozzányúljanak, de akik látnak a mai zenei piacon, tudják, hogy enélkül ma már nem nagyon van a sikernek reménye sem.

A soksávos felvételek árusítása anyagilag nagyon kifizetődő is lehet - igaz ugyan, hogy milliós vásárlómennyiségre nem lehet számítani, de az ár sem 99 cent, mint az iTunes-daloknál. Ha valaki nagyon szeretne remixelni egy dalt, 5-10-15 dollárt boldogan kifizet a sávokért. Vagy még többet is.

3. Partijátékok

Az utolsó évek fejleménye a zenei partijátékok, a Guitar Hero, a Rock Band és a karaokeszoftverek minden józan képzeletet felülmúló sikere. Ezek a játékok attól tudnak működni, hogy óriási világslágerek elképesztő mennyiségét adaptálták rájuk a fejlesztők, egyúttal nem kevés jogdíjat fizetve a szerzőknek. A milliós példányban piacon lévő játékokhoz folyamatosan adaptálnak nagy mennyiségű, már létező zenét, de olyat is láttunk, hogy neves zenekarok már eleve nem is CD-n, hanem Guitar Hero-formátumban hozták ki egy-egy új dalukat. Ezekért a szoftverfrissítésekért szintén boldogan fizetnek a fogyasztók - bár némi kalózkodás ebben a körben már felmerül, de mérete nem számottevő.

A játékok életciklusának következő fázisa épp most indul, megjelentek az első olyan szerkesztőprogramok ugyanis, amelyekkel megnyílik a lehetőség arra, hogy bárki elkészítse saját dalának Guitar Hero- vagy Rock Band-átiratát. Ezzel pedig újabb, gigantikus piac nyílik meg a zenészek és zeneszerzők előtt.

4. Kották

Kettővel feljebb szó volt róla, hogy az aktív amatőr zenészek száma az utolsó húsz évben hatalmasat ugrott. Egy másik rögzített zenefajta, amit ők nagy számban fel tudnak használni e tevékenységükben, a klasszikus, nyomtatott kottafüzet. Ha már van egy közepes körüli szintre eljutott slágerünk, biztos lesz vevő arra a kottafüzetre, amiből ennek a számnak a fő szólamait le lehet venni. A pop-rockzenei kottaforgalmazás szépen fejlődő üzletág volt az utóbbi tíz évben, a zenei kiállításokon temérdek cég kínál óriási standokon elképesztő mennyiségeket.