Fellebbezni fog a fájlcserélésért kétmillió dollárra büntetett asszony, írja az Index, most már biztos. Ezzel nagy szolgálatot tesz a felperes zenekiadóknak is egyben, mert rájöttek, hogy a rémisztő ítélettel sokkal többet vesztettek, és a megfélemlítő sstratégia, amire alapoztak, nem működik - a világ sajtója, közvéleménye száz százalékosan a 24 számot letöltő zenerajongó mellé állt.

Sarkozy elnökre most nem leszünk büszkék: folytatja keresztes hadjáratát a fájlcserélők ellen, amit most kénytelen kiterjeszteni az alkotmánybíróságra és a francia alkotmányra is (pedig állítólag az egy egész jó szöveg), írja az ITcafé. Az egyszer már elutasított törvényt a parlament újra elfogadta: a fájlcserélésügyi hivatalt még mindig létrehoznák, de most már bírósági hatáskörök nélkül.

Az Index számol be róla, hogy megoldódott a kétéves amerikai vita az online rádiók által fizetendő jogdíjakról. A megegyezés tisztességesnek túnik elsőre, a nagyobb bevételt elérő rádiók bevételük 25%-át, a kisebbek pedig 12%-ot fizetnek majd szerzői jogdíjként, és ezzel az érintettek, úgy tűnik, együtt tudnak majd élni. Örülünk.

Hogy a ma még jól kereső szerzők sem halnak éhen a zeneipari forradalom után, az a jogátruházó biznisz pörgéséből is sejthető. A szerzői jogdíj ugyanis nemcsak lemezek után jár: minden egyes tévés, rádiós, színházi, kocsmai és egyéb lejátszás után is kattognak a pénztárgépek, ebben a bonyolult rendszerben a hanglemezek csak egyetlen tételt jelentenek. Még csak világslágert sem kell írni, és koncertszínpadra sem kénytelen kiállni a szerző, ha jelentős jövedelmet szeretne elérni - elég, ha más produkciók elegendő számban tűzik műsorra a dalt, és máris garantálhatóak a milliók. Azokban az országokban pedig, ahol ezek a jogok átruházhatók, komoly, százmillió eurós piac épül erre a tevékenységre. Az Index írt hírt a fejleményekről.