Friss topikok

A régi kérdés: mennyibe kerüljön a zene?

2010.11.07. 08:09 gg

A zenekiadói ipar haláltusájából néha egészen jó ötletek is kisülhetnének: az angol Warner egykori főnöke szerint egy újabb üzleti modellel is meg lehetne próbálkozni, egy font, azaz háromszáz forint körüli összeget kéne elkérni egy CD-s albumért.

A dologban egyfelől van logika: az élet, pontosabban az Apple App Store-ja igazolta, hogy a lélektani határ nem a fizetés-nemfizetés vonalán húzódik. A nullaközeli szint körül ugyanis létezik az az apró, de nagy volumenben komoly bevételt eredményezni képes ár, ami önmagában rentábilissá tudja tenni a bizniszt. Ha egy vagy két dollárt kérünk el viszonylag nagy komplexitású szoftvereszközökért, és a fizetés módja is nagyon egyszerű, akkor a vásárlónak egyszerűen nem éri meg gondolkodni a vásárláson, az első érzelmi impulzus előtt nincs igazi akadály, és a tranzakciók nagy mennyiségben létrejönnek.

Közbevetve: kereskedelmi elméleti munkákban említeni szokták, hogy egy tranzakció akkor jön létre, ha a vásárló úgy érzi, sokkal többet kap a pénzéért, mint amennyit az valójában ér. Ez bizonyosan igaz az App Store-os vásárlásokra, és igaz a lemezipar viszonyainak szerencsétlen alakulására. Egyszerűen, egyre kevesebb ember érzi azt, hogy tíz-tizenkét dal meghallgatása megérne több ezer forintot, miközben reggeltől estig zúdul ránk az ingyenzene rádiókból, tévékből, áruházakból, éttermekből, taxiból, mindenhonnan.

Az új modell sikerére azért nagy összegben nem fogadnánk: a helyzet az, hogy nagyon úgy tűnik, a fiatal zenefogyasztóknak a CD már ingyen sem kell. Az Artisjus-nagyfőnök Szinger András említi azt a néhány éve megtörtént esetet egy tanulmányában, amikor a lemezkiadóhoz megkérdezéses kutatásra behívott fiataloknak az esemény végén felajánlották, hogy vigyenek haza tetszés szerinti mennyiségű CD-t a cég repertoárjából. A fókuszcsoport tagjai köszönték szépen, de nem éltek az ajánlattal: a CD-formátummal ők már nem tudnak mit kezdeni, nincs is ilyen lejátszójuk, különben is, helyet foglal, törékeny, lassú, kényelmetlen.

Az igaz viszont, hogy a kiadói ipar az elmúlt harminc évben egyáltalán nem azzal volt elfoglalva, hogy árakat csökkentsen. Miközben az élet szinte minden területén - a verseny következtében - drámai árzuhanás ment végbe (még a benzin áremelkedése is jóval az infláció alatt maradt), a zene ára valahol ugyanott maradt. Tipikus monopolista reakció ez, olyan piacok tudnak így működni (például a gázszolgáltatás), ahol a vásárlóknak nincs választási lehetőségük, vagy egyetlen cégtől tudják fedezni a szükségleteiket, vagy néhány olyan cégtől, akik egységes, együtt kialakított üzletpolitikával vigyáznak arra, hogy árszínvonaluk fennmaradjon.

A szakma az egyfontos javaslatnak azzal vágott vissza, hogy ha az árat ilyen alacsony szintre kerülnek, akkor a zenehallgatók még ennyire sem fogják becsülni ezt a fajta szolgáltatást. Ezzel szemben azt látni, hogy a rögzített zenének önmagában ma már egyáltalán semmilyen értéke sincs a fogyasztók előtt. Ha a fizikai hordozótól eltekintünk, maga a szolgáltatás tényleg minimális értéket hordoz: egy ilyen termék megvásárlásával semmilyen tulajdonjoghoz nem jut hozzá a vásárló, mindössze arra szerez jogot, hogy a rajta sorakozó hangfelvételeket tetszés szerinti időben lejátssza. Semmilyen további joghoz nem jut, nem változtathatja meg azt, amit elvileg megvásárolt, nem kapja meg az eredeti sávokat, nem kap hozzá kottát, és legtöbbször szövegkönyvet sem. Sovány kis termék a rögzített zene így, tényleg csak minimális pluszt hordoz a mindenhonnan ránk zúduló zeneáradathoz képest.

Érdekes mellékszál, hogy a kiadói ipar valójában teljesen elszakadt a saját piacától, és (leszámítva a feljebb említett csoportos kutatásokat) egyáltalán nem folytat tárgyalásokat mondjuk magukkal a vásárlókkal, ahogy az egy piacgazdaságban szokásos volna. A kvázimonopol pozíció évtizedekig az ár megszabásában viszonylag szabad kezet adott azoknak, akik ezt a helyzetet élvezték, most viszont, hogy ez megszűnt, érdemes lenne az irányított kutatásokon kívül lefolytatni néhány valódi tárgyalást azokkal, akikből meg szeretnének élni. Mostantól ugyanis a zenei termékek árának kialakulásába a fogyasztó is bele tud nyúlni - és bele is nyúl, azt látjuk.

A fogyasztó ugyanis, úgy tűnik, nem osztja a zeneipari szakember azon véleményét, hogy nincsenek túlárazva a CD-k, hiszen egy mozijegy pattogatott kukoricával is ennyibe van. Úgy tűnik, a mozit jelentősen többre becsülik - arról pedig meg már nem is essen szó, hogy egy nagy költségvetésű mozifilm úgy öt-tíz nagyságrenddel nagyobb befektetett tőkét is megmozgathat, mire a moziba jut, mint egy laptopon, lopott szoftverekkel összebűvészkedett zenei album. (Ott vannak az efféle dolgok a kiadók kínálatában, bizony. A kiadók csak akkor kényesek a szerzői jogokra, ha a saját érdekeikről van szó.)

De kézenfekvőbb összehasonlítást ad mindenki számára a DVD-k ára: ma szinte bármilyen filmet meg lehet vásárolni a premier után fél évvel 500-1000 forintért, a fogyasztó pedig nehezen tolerálja, hogy egy összehasonlíthatatlanul egyszerűbb termékért, ami egy sokkal régebbi technológiájú adathordozón érkezik hozzá, három-négyszer ennyit kellene fizetnie.

27 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kaloz.blog.hu/api/trackback/id/tr762429783

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Zenekalóz 2010.11.07. 12:32:35

Ismét fellángolt a vita a “zenekalózkodás” kapcsán, most éppen Ákos egyik nyilatkozata szolgáltatta az ürügyet. Elhangzott sok pro és kontra, a Vastagbőrön több száz komment született a témában, most tulajdonképpen én is kommentelni fogok, ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anark 2010.11.07. 11:21:21

Az a baj ezekkel a filmes analófiákkal, hogy egy CD-t nem mutatnak be a világ összes mozijában, mielőtt 1-2 ezer forintért megvehetnéd a boltban. Másrészt a filmeket is ugyanúgy letöltik inkább az emberek.

Ortisz · http://brog.blog.hu 2010.11.07. 11:31:40

A Radiohead In Rainbows albumát pl. 1 fontért vettem, bár az szerzői kiadás volt.

foodlfg 2010.11.07. 11:47:07

Korrekt írás.

De egyszerűsítsük le egy kicsit a helyzetet:
Legális terjesztésnek a torrenttel(stb) kell versenyeznie. Amíg nem lesz olyan egyszerű zenét beszerezni "legálisan", mint torrenten keresztül, addig tőlem pénzt nem lát senki a zeneiparból. Ennyi.

Nem lehetetlen versenyezni a p2p-rel egyébként... Persze az olyanok képtelenek rá, akik még mindig pl a CD-vel vergődnek a piacon.
Szóval marad a torrent. Nekem mindegy...

jaigen: cd, dvd, blu-ray az miaz ? :D

TPZ 2010.11.07. 11:54:00

Angliában a minimálbér 5.95, egy cd 10. Egy albumért 1,7 órát kell dolgozni.
Magyarországon a minimálbér 460 egy cd 4000. Egy albumért 8,7 órát kell dolgozni.

Van-e még kérdés?

gg 2010.11.07. 11:58:28

@TPZ: igen. Hogy mit keres ez a számítás itt. Magyarországon mindenért sokkal többet dolgozunk, mint az angolok, ez nem érv semmi mellett vagy ellen.

Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2010.11.07. 11:58:51

@Anark: "Az a baj ezekkel a filmes analófiákkal, hogy egy CD-t nem mutatnak be a világ összes mozijában, mielőtt 1-2 ezer forintért megvehetnéd a boltban."

De lehet vele koncertezni :-)

TPZ 2010.11.07. 12:05:27

"az angol Warner egykori főnöke szerint egy újabb üzleti modellel is meg lehetne próbálkozni"

Ezt keresi itt. Valamint egyben megindokoltam, hogy miért nem veszek cd-ket, pedig én igenis nagyon szeretnék. És mondjuk 1500 forintos plafonig rendszeresen vásárolnék is (ami, tegyük hozzá, az angliai ár több, mint kétszerese, tehát még kurva jó fej is lennék).

-d(-_-)b- 2010.11.07. 12:07:36

Még ha az ember meg is venné a cédét, első dolga lenne azt bedigitalizálni és hozzácsapni a zenegyűjteményéhez a pc-n. A cédé már csak felesleges és hasznavehetetlen közvetítőeszköz.

Ha mindenáron fizikai hordozó kell, 512-es pendrájvot nagy tételben már sz*rér-h*gyér kapni, elférne rajta szövegkönyv, fotóalbum, akár 1-2 videóklip vagy interjú .flv-ben, stb. stb. stb.

TPZ 2010.11.07. 12:16:51

@-d(-_-)b-: Én azért értékelem az igényes csomagolást is. Tény, hogy jórészt gépen hallgatok zenét, de kellene a fizikai hordozó, feltéve, hogy igényes artwork párosul hozzá. Más kérdés, hogy a cd, mint hordozó valóban elavult, ráadásul idővel amortizálódik is, tehát pár év múlva valóban felesleges szemét lesz a korong.

Nazarin 2010.11.07. 12:34:08

Én a vinyllemez híve vagyok, az a cd-vel ellentétben nem megy tönkre magától úgy, hogy hozzá sem ér az ember. Az mp3-at eléggé igénytelen dolognak tartom. Azzal egyetértek, hogy az újonnan megjelent albumok irreálisan drágák, viszont ha eléggé olcsók lennének, én igenis megvenném őket. Az egy fontos ár már teljesen oké.

RCH 2010.11.07. 12:36:31

>Más kérdés, hogy a cd, mint hordozó valóban elavult, ráadásul idővel amortizálódik is, tehát pár év múlva valóban felesleges szemét lesz a korong.
=================
Az lenne a korrekt, hogy ha egyszer megvetted, akkor a sérült adathordozót bármikor, bárhol legálisan becserélhetnéd újra.

-d(-_-)b- 2010.11.07. 13:03:59

@TPZ: Jó hát a pendrájvot is bele lehet tenni dobozba...

Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu Wa Za Banga (törölt 2010.11.07. 13:05:36

@RCH: Úgy tudom nem megveszed a zenét, csak a lejátszás jogáért fizetsz. Vagy valami ilyesmi. Ilyen becserélős dolog SOHA nem lesz.

Goompah 2010.11.07. 13:20:05

@Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu Wa Za Banga:

Mely joggal nem élhet az, akinek tönkrement a CD-je. Pedig ha elfogadjuk, hogy nem a hordozó kerül annyiba, hanem a tartalma, akkor mi akadálya lehetne a sérült hordozó kicserélésének? - eltekintve persze a zeneipar mohóságától és korlátoltságától.

Pajtás 2010.11.07. 13:26:33

már elindult a www.google.co.in/music . 5 rongy lesz per év a korlátlan letöltés.

stevie-w 2010.11.07. 14:08:48

Egy dolgot ne felejtsünk: a hangminőséget. Az így-úgy letölthető zenék túlnyomó része tömörítéssel, méghozzá veszteséges tömörítéssel készül. A CD halálával maga a minőségi zenehallgatás szenvedne csapást.

Bár az LP halálával is remek gyűjteményekre lehetett bszert tenni, kavicsokért, és a lemezjátszógyártás -- egy picivel a Media Markt kategória felett -- jövedelmező, sokszereplős iparág.

Ha ezt nézem, a saját önző szempontjaimból még örülhetek is a CD halálának.

A Vaterán már most tömegesen lehet kurrens lemezeket (tehát nem teszkós Best of Classics összeállításokat) venni 2000 forint alatt is.

stevie-w 2010.11.07. 14:12:11

A CD-k öregedéses halála egy kicsit a bulvár riogatás kategóriája.

Nekem tucatjával vannak lemezeim a CD abszolút őskorából, a nyolcvanas évek közepéről, és a 20-25 éves CD-k esetében eddig semmi nem utal arra, hogy bármi bajuk lenne.

Az otthoni írt CD-k más technológiával készülnek, azok valóban veszthetnek adatot, de a gyakorlatilag öntési eljárással készült gyári CD-k esetében az adatvesztés elméleti szempontból sem valószínű.

Goompah 2010.11.07. 14:34:26

@stevie-w:

"Az így-úgy letölthető zenék túlnyomó része tömörítéssel, méghozzá veszteséges tömörítéssel készül. A CD halálával maga a minőségi zenehallgatás szenvedne csapást."

Mi tiltja meg a zenék veszteségmentes formátumban történő terjesztését? Egy 512MB-os flash chipre bőven ráfér a 700MB-os zenei CD tartalma FLAC-ban tömörítve, s mellette még van hely a borítónak, szövegeknek stb.

bagoj ur 2010.11.07. 18:43:26

@stevie-w: Mint az közismert, minden megy a gagyi irányába. Szerintem még a 90-es években gyártott korongok is elmennek, a 2000 utániak pedig 5-6 év alatt tényleg érettek a cserére. El tudom képzelni, hogy a 80-as években az örökkévalóságnak gyártották ezeket a korongokat, manapság meg ha darabonként $0,00000001-et meg tudnak spórolni az eggyel gagyibb műanyagon, akkor meg fogják lépni.

para_noir 2010.11.07. 22:55:22

@Anark: Ez igaz, de még mindig csúsztatás, mivel egy átlagos amerikai "nagy" film kerül 60-150 millió dollárba, ezzel szemben egy nagy együttes lemezének előállítása ennek töredéke, gyakorlatilag összehasonlíthatatlan összeg, arról nem is beszélve, hogy menő, de kisebb együttesek tulajdonképpen fillérekből összedobják az albumot, a kiadó meg csak teríti. Tehát ha a gyártási költségeket nézzük, egy zenei lemez is nyugodtan lehetne a megjelenése után fél évvel ezer forint. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy zenekar a koncertezéssel arányaiban bőven összeszed annyit, mint egy nagy film moziforgalma. Megjegyzem, ezer forintért venném a cd-t, az ezres filmeket is veszem rakásra, és hiába az mp3, itthonra, nagy cájgra még használnám is a lemezt.

passaran 2010.11.08. 09:12:59

@shitgun2: Ezek csak s szokásos sztereotípiák, de a helyzet nem ennyire egyszerű.
Az hogy a kisebb zenekarok fillérekből összedobnak albumot - ez lényegében marhaság. OK, a házi barkácsolással, lopott szoftverekkel valóban kevés a költség. De ha a zenekar bevonul egy rendes stúdióba akkor ott már gyorsan felszalad a költség párszázezerre. Főleg ha a banda próbál egy kicsit igényesebben és nem összecsapva összehozni valamit.
A stúdió nincs ingyen, az ottani stábot is fizetni kell valamiből.
Ha CD-ről beszélünk akkor a borítót is valakinek meg kéne tervezni, nyomdában kinyomtatni - ez is pénz.
Persze az optimális ha a zenekarnak van saját stúdiója és valaki képzett hangmérnök + van egy grafikus a cover tervekhez stb, stb. De ez ritka :)
Összegezve: egy jó stúdió felvételnek vannak komolyabb költségei.
Koncertezés: persze a koncertekből van pénz. Viszont a mai magyar viszonyok közt max. 5-15 zenekar tudna éves szinten megélni az élő fellépéseik bevételéből.
Nem kell ezt ragozni, csak számolni. 5 tagú banda fejenként havi 200 nettóval + 2-3 tagú stáb legyen 100/fő. + a menedzsment haszna legyen mondjuk 100.
Azaz fixen havi nettó 1 millió 400 bevétel kellene ehhez. Ehhez hozzá lehet csapni némi adót (merthát nem lehet minden feketén intézni...) + a költségeket.

purga · http://horrormirror.blog.hu 2010.11.08. 13:22:21

én szeretek cd-ét venni, bár utóbbi időben vagy szerencsésen találtam egy-egy lemezt valamelyik elektronikai boltban, pl. Ramones - Brain Dead 590 Ft-ért még rablás is volt az én részemről:D
vagy használt CD-ként vettem meg. erre vannak ugyebár az aukciós oldalak is.

De vannak azért szép kezdeményezések is: pl. a "ez volt a XX. sz." albumok, változatos áron, de max. 1300-ért. Vagy azok a régiós külföldi CD-k, amik ugye eléggé "low-budget" kiadásúak, ergo szövegkönyv nélküliek, de ezekkel akár 1500-2000 Ft-ot is lehet spórolni.

Viszont a mai napig nem értem, hogy egy zámbó jimmy cd a mai napig hogy kerülhet több mint 5ezerbe. Apropó, tudtátok, hogy már a fia is adott ki lemezt?

purga · http://horrormirror.blog.hu 2010.11.08. 13:25:49

még valami, bár a gépemen is vannak zenék, azért jobb, ha valami megmarad "az utókornak", a gép azért bármikor tönkre mehet:)

biododírium 2010.12.23. 11:05:02

Internetes életemben összesen 2 albumot töltöttem le és nem is veszek zenét, mióta ingyenes netrádiók tömkelege van tematikusan elérhetően 24órában.

Az 1 fontos megoldást fentiek ellenére nagyon jó ötletnek tartom én is. Sztem működne.

A fizikai adathordozók közül viszont már csak vinyót tartok (meg 1 db pendrive-ot, ha kell vhova). A CD és a DVD is egy letünt kor porfogó terméke, semmi másra nem jó. A Blueray meg hasonlóképpen totálisan fölösleges, amikor kezd teljesen egyértelműen az online (ingyen vagy pénzért azonnal elérhető) tartalmak előretörése a tárolók méretnövekedésének, áruk csökkenésének és az internet sebességnövekedésének (és megfizethetőségének) eredménye képpen.

Asidotus 2011.02.19. 17:08:45

1 Font egy lemezért az szerintem pont egyenlő a semmivel. Megvenni is, és eladni is.
Nekem annyi pénzt kiadni érte nem jelent kiadást.
Lemezt kiadni ennyi pénzért meg nem jelent bevételt.
süti beállítások módosítása