Bukik az üres CD-jogdíj?
Az Unió szerint cégekre nem vonatkozhat.
Ma délelőtt a Lánchíd Rádióban kérdeztek meg arról, hogy átválthatnak-e az internetes hírportálok ingyenesről fizetős modellre. Azoknak, akiknek még kérdés ez a dolog, elég egyszerűen lehet válaszolni azzal, hogy a fizetős modellt az elmúlt tíz évben sokan és sokféleképpen próbálták ki, és mind-mind elbuktak szépen. (Néhány speciális, szűk területen tudott csak gyökeret verni ez a megoldás.) Az is jó érv, hogy Murdoch urat is valamiért csak beszélni halljuk róla - ha akkora jövőt lát ebben, miért nem vezeti be már ma a fizetési kötelezettséget kiterjedt médiahálózatán belül?
Egy fontos kérdést sajnos már nem válaszolhattam meg, jött a következő interjúalany: a tartalom előállítása pénzbe kerül, és ki fedezze azt? Nincs ingyenebéd ugyanis, azt hallottuk.
Oké, rendben, menjünk vissza tehát a kézzelfogható gazdaságba. Ki fizet egy autó prototípusának előállításáért? Közvetlenül természetesen senki, közvetve pedig nyilván szétterítik a költségét a sorozatgyártott modelleken. Minél több autót ad el a gyár, annál kisebb az egy modellre jutó fejlesztési költség. Amikor ugyanis bemegyünk az autószalonba és vásárolunk, akkor közvetlenül nem a prototípusért, hanem a prototípus másolatáért fizetünk. A másolat anyagköltségét, a másolat elkészítésébe fektetett munkabéreket, a másolat létrehozásához szükséges infrastruktúrát, a másolat előállításához fűződő adókat, a másolat értékesítésében részt vevő kereskedőket fizetjük meg. És igen, néhány ezrelék mértékben ránk terítik a prototípus kifejlesztésének költségeiből a ránk eső részt - ez azonban elhanyagolható összeg, a milliókra rúgó másolási költségek mellett.
És így van ez minden területen, a dobozban kapható tejeskávétól kezdve a körömvágó ollón át a lézernyomtatóig. Sőt, kapaszkodjuk meg, a nyomtatott sajtóban is: a pénz, amit a standokon egy-egy napilapért fizetünk, nagyjából felerészt a terjesztőnél marad, a másik felének többsége pedig a nyomdát gazdagítja (tehát ők is a hirdetési pénzekből állítanak elő tartalmat már réges-rég).
Ha ezt a példát a digitális tartalomelőállításra alkalmazzuk, akkor az jön ki az outputon, amit mindannyian ismerünk, tapasztalunk: az ingyenes tartalomszolgáltatás. A másolatok létrehozásához fűződő valamennyi költség ugyanis nulla, vagy jó közelítéssel nulla (tart a nullához, mondják a matematikusok). A prototípus-hír kifejlesztéséhez, előállításához való hozzájárulásunk is tart a nullához: minél többen fogyasztják a hírt, annál inkább. Az egy fogyasztóra eső költség oldaláról nézve tehát a fizetős netes tömegmédia: közgazdasági értelmetlenség, ami szabadpiaci keretek között nem jöhet létre, csak akkor, ha egy vagy néhány szereplőnek monopoljoga van bizonyos szellemi javak felett (ez a helyzet például a rögzített zene piacán).
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.