Friss topikok

Keressünk pénzt rögzített zenével!

2009.07.11. 21:33 gg

Az előző posztokban erős érveket írtunk amellett, hogy a zenei hangfelvételek kereskedelmi szempontból értéktelenné és alacsony presztízsűvé váltak, és a CD-piac igazából ezért ment át zuhanórepülésbe. Az utóbbi évek fejleményei azt mutatják, hogy a zeneipar fő bevételi forrásává a koncertbiznisz, az élőzenés események szervezése vált. Az itt kapott élmény mindig egyedi, nem másolható, nem törölhető és nem helyettesíthető, így nagyon alkalmasnak tűnik arra, hogy húzótermékként hosszú időre átvegye a rögzített zenei felvételek üzleti szerepét.

Tegyük azonban hozzá, hogy vannak olyan hangfelvétel-termékek, amelyekért a felhasználók egyre inkább, és egyre többet hajlandóak fizetni, és az itt befolyó pénzek egy újabb lábat jelenthetnek a zenei produkcióknak nemcsak a túléléshez, hanem akár egy tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is. Ezeket a formátumokat bizonyos vásárlói rétegek fogyasztják csak, nem a teljes népesség; közös tulajdonságuk viszont, hogy létszámban folyamatosan gyarapodtak az elmúlt években, és ez a gyarapodás valószínűleg nem is fékeződik. Szóval, igencsak ígéretes piacok nyílnak meg az odafigyelő producerek előtt, csak újra kell értelmezni a zenei terméket. Aki csak annyira képes, hogy szerzeményét egy jól-rosszul lekevert sztereó mesterszalagon adja közre, az ne csodálkozzon, ha éhenhal - ez a gondolkodás körülbelül egyenlő azzal, mintha valaki az atomkorban százas szögek árusításából szeretne milliárdossá válni. A zenei piac is bonyolultabb lett, és zenei termékportfóliónkat is gondosan fel kell építeni ahhoz, hogy a siker reményével szálljunk be a játékba.

Lássuk akkor, miből élünk a huszonegyedik században!

1. LP, vinil

A létező leghülyébb dolog történt a zenepiacon, olyasmi, amihez hasonlót nem is tudunk mondani máshonnan - visszajött, és dübörög egy több mint húsz éve eltemetett formátum, a fekete műanyagra nyomott analóg hangfelvétel. A formátum az utóbbi években évi száz százalék körüli eladási növekedést könyvelt el, és ma a minőségi zenehallgatás első számú eszköze. A sokáig szűk körben terjedő audiofil kultúra kiszabadult a karanténból, és eszközei bekerültek a mainstream kereskedelem külső köreibe legalábbis, a lemezjátszók és egy nagy csomó LP ma már minden Media Marktban és Saturnban ott vannak, minden fontos új kiadvány megjelenik ma már analógban is, viszonylag brutális, 7-15 ezer forint körüli árakon - de viszik.

Az LP-nek legalább két fontos előnye van a CD-vel szemben. Az egyik a hangminőség, amit az említett high-end audiofil közösség szabadított ki belőle; a digitálishoz képest pofonegyszerű analóg felvételi technika főleg abban nagy, hogy viszonylag jól megőrzi az eredeti hangok fázisviszonyait, aminek az a következménye, hogy a hangszereket sokkal térszerűbben, egymástól jobban elkülönülten halljuk, mint a digitális felvételeken. Emellett az analóg lemez átviteli karakterisztikáját is melegebbnek, élettel telítettebbnek hallja még a kevéssé gyakorlott zenehallgató is.

A másik nagy előny a tárgyszerűség, ami elsősorban a nagyobb méret következménye - a lemezborító-dizájn sokkal jobb élményt ad ekkorában, mint CD-méretre minimalizálva. A CD vinilhez viszonyított presztízsén pedig még a legjobban elterjedt dobozolási mód, a rendkívül visszataszító átlátszó műanyag doboz (jewelbox) is sokat rontott.

A lemezipar tulajdonképpen az LP-CD váltással kezdte meg önmaga felszámolását - senki nem gondolt bele, hogy az új hordozó tökéletes másolhatósága egészen hamar mindennapos problémává válhat, a méret csökkenése pedig magát a hordozón lévő zenei felvételt virtualizálja, ezáltal kereskedelmi realizálhatóságát rontja. Most már, távlatból nézve látszik, hogy a CD csupán egy kis jelentőségű közjáték volt az LP-mp3 átmenet folyamatában. Ma viszont a piac visszakorrigál, és minden hordozó megtalálja a maga helyét - a tömegfogyasztásra, háttérzenélésre az mp3 alkalmasabb, a nyugodt, elmélyült otthoni zenehallgatás pedig szép lassan LP-re tér vissza.

2. Soksávos felvételek

A zeneipari forradalommal párhuzamosan a zenecsináló eszközök és a hangszerek piaca is szenzációs menetelést produkált az elmúlt húsz évben, elképesztő minőségű eszközökhöz, hangszerekhez lehet jutni a régebben megszokott árak töredékéért. A hatvanas, hetvenes években egy popzenekar létrehozása és felszerelése komoly anyagi invesztíció volt, ma pedig gyakorlatilag bárki megengedheti magának.

Aminek persze az a következménye, hogy meg is engedi: ma sokszorta többen zenélnek a világon, mint előtte bármikor. Az amatőr zenebarkácsolók teljes mennyisége a bolygón ma minimum tízmilliókban, de lehet, hogy százmilliókban is mérhető, és ez az óriási embertömeg egyben piac is, amely felvevő lehet érdekes újabb terméktípusokra. Az egyik ilyen termék, amit nekik eladhatunk, az a saját számunk soksávos felvétele. Ennek persze feltétele, hogy a dal legalább valamilyen körben ismertté és kedveltté váljon, de ha ez megvan, innentől kezdve biztos, hogy lesz vevő azokra a forrásfájlokra -  a dalt alkotó hangszersávokra külön-külön -, amelyek összekeveréséből gyártottuk le a produkciót.

Ezek a szeparált sávok arra jók, hogy más zenészek, amatőrök, félprofik vagy profik, remixeket és mashupokat készítsenek számunkból - kihagyjanak hangszereket, behozzanak helyette újakat, betolják alá esetleg egy teljesen más szám zenei alapját stb. Vannak, akik irtóznak attól, hogy szerzeményeikhez mások hozzányúljanak, de akik látnak a mai zenei piacon, tudják, hogy enélkül ma már nem nagyon van a sikernek reménye sem.

A soksávos felvételek árusítása anyagilag nagyon kifizetődő is lehet - igaz ugyan, hogy milliós vásárlómennyiségre nem lehet számítani, de az ár sem 99 cent, mint az iTunes-daloknál. Ha valaki nagyon szeretne remixelni egy dalt, 5-10-15 dollárt boldogan kifizet a sávokért. Vagy még többet is.

3. Partijátékok

Az utolsó évek fejleménye a zenei partijátékok, a Guitar Hero, a Rock Band és a karaokeszoftverek minden józan képzeletet felülmúló sikere. Ezek a játékok attól tudnak működni, hogy óriási világslágerek elképesztő mennyiségét adaptálták rájuk a fejlesztők, egyúttal nem kevés jogdíjat fizetve a szerzőknek. A milliós példányban piacon lévő játékokhoz folyamatosan adaptálnak nagy mennyiségű, már létező zenét, de olyat is láttunk, hogy neves zenekarok már eleve nem is CD-n, hanem Guitar Hero-formátumban hozták ki egy-egy új dalukat. Ezekért a szoftverfrissítésekért szintén boldogan fizetnek a fogyasztók - bár némi kalózkodás ebben a körben már felmerül, de mérete nem számottevő.

A játékok életciklusának következő fázisa épp most indul, megjelentek az első olyan szerkesztőprogramok ugyanis, amelyekkel megnyílik a lehetőség arra, hogy bárki elkészítse saját dalának Guitar Hero- vagy Rock Band-átiratát. Ezzel pedig újabb, gigantikus piac nyílik meg a zenészek és zeneszerzők előtt.

4. Kották

Kettővel feljebb szó volt róla, hogy az aktív amatőr zenészek száma az utolsó húsz évben hatalmasat ugrott. Egy másik rögzített zenefajta, amit ők nagy számban fel tudnak használni e tevékenységükben, a klasszikus, nyomtatott kottafüzet. Ha már van egy közepes körüli szintre eljutott slágerünk, biztos lesz vevő arra a kottafüzetre, amiből ennek a számnak a fő szólamait le lehet venni. A pop-rockzenei kottaforgalmazás szépen fejlődő üzletág volt az utóbbi tíz évben, a zenei kiállításokon temérdek cég kínál óriási standokon elképesztő mennyiségeket.

19 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kaloz.blog.hu/api/trackback/id/tr911240930

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kettős Mérce 2009.07.12. 10:36:57

Magyarország megtámadja Kandát és az USA-t?600. nap híreink:Az egész közvélemény erről beszél, sőt már-már biztosra vehetjük, hiszen a Magyar hadsereg prominensei közül is többen megerősítették, a tegnapi gyakorló harc után Észak Skóciában a magyar hadser…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Cica (törölt) 2009.07.12. 10:35:35

Az LP-re is digitális felvételt írnak ki, csak nagyobb felbontásút (általában stúdióminőséget). Mondjuk a CD-nél nem nehéz jobb hangminőséget produkálni, mert a 16 bit és a 44 khz az borzalmasan kevés.
Blurayre írt 24 bit/192 khz -nek a közelében sem lenne az LP.

Rosszindulatú Vászka 2009.07.12. 10:46:41

Patent poszt.

Néhány hozzáfűzés: a másodlagos hangrögzítés legnagyobb varázsa a saját válogatások készítése, az eredeti szerkesztett lemezek gyengeségeinek inyorálása. Ennek parádés eszköze ma már minden személyi számítógép nettel felvértezve akár.

Az amatőr zenélés pedig nagy mágia, de nem új találmány, pl. a barokk Angliában minden polgári házban volt legalább egy hangszer, hasonlókéépen más másutt, ennek köszuönhető a kottaipar dübörgése, ami vicces módon épp a mai szerzői jogok hirig első attakja volt, köszönhetően Johann Nepomuk Hummel úrnak, akinek lobbija eredményezte, hogy ne csak az előadó, hanem a szerző is magkapja részét a tortából.

És itt van még egy piac, az élő zenét felváltó karaoki, mely rengetek kocsmában sikerrel üzemel világszerte, ráadásul egyre jobb minőségben, bármennyire is ótvar a jelenség zenei szemmel. Ellemben igény van rá. Üzlet. A lekopott slágerek újraéledeés ez üzletileg, úgy vélem.

És valóban jó meglátás, hogy a zenebuzik költenek jó cuccokra, a háttérzene hallgatónak meg jó a rádió is, ha nincs más, ezek a júzerek, ha nem tudnak letölteni, akkor nem hallgatják a cuccot, ennél többet nekik a dolog nem ér. Sztem. Ezért felesleges is a kalóz rinya, az nem piacvesztés, hanem ingyen reklám.

Ráadásul Agyarországon nem azt a lemezt veszem meg, amit akarok (ugye kb. 70 éve), hanem amit találok a boltokban. Röhej. Naná, hogy rákeresek. Ha érdemesen tartom rá a dolgot, a helyi egynári slágeres hun popbiznic még a sávszélességet sem éri meg nekem.

Rosszindulatú Vászka 2009.07.12. 10:56:26

@Lord_Cica: ellemben mégis jobban szól a bakelit, vagy nemtom, van olyan Tom Waits CD-m (Mule Variations), ami megvan a családban LP-n is és sokkal jobban szól.
A 60-70-es években felvett klasszikus zenei vinilekkel semmi sem versenyez, ez tény. Talán ezért is kezdett sok zenész visszaállni az analóg technikára. Vicces, mekkora ára lett a régi szintiknek. Nekem a rockzene a tranzisztorral meghalt, igaz, ez egybe esik a hanglemez konzumciké válásával és a zeneipra fénykorával. Hát ez van.

Lord_Cica (törölt) 2009.07.12. 11:01:47

@Rosszindulatú Vászka: én is azt írtam, hogy jobb a cd-nél. (ameddig nem karcolódik telibe)

Rosszindulatú Vászka 2009.07.12. 11:07:57

@Lord_Cica: na ja. A digitális felvétel kábé a halála a lemeznek, a direct metal masterind-ről nem beszélve.

De egy rendes cuccon óvatosan gyilkolva az LP sokáig él, nem köll karistolni meg ki kell dobni a papírbugyikat és nem sérül.
Nemtom a CD meddig él, de van párszáz normál lemezem és hallgathóak. Még jobban is szólnak, mint ugyanazok CD-n, pl. az Edwin Fisheres WTC van meg mindkétféleképpen, meg pár Mozart concerto és a gramafonlemez ecerűen jobban szól, igaz rendes hifi azér köll hozz, arra meg átlag embernek szintipophoz nincs igénye. Igaz, rendes zenére sem.

Lord_Cica (törölt) 2009.07.12. 11:08:03

Most számolgattam, hogy dupla rétegű bluray-re hány perc nagyfelbontású zene fér:

50 GB / (192 KHz * 3 byte * 2 sáv) = 43402 másodperc

vagyis 24 bit, 192 KHz-es felvételből 12 órányi fér egy dupla rétegű bluray-re, tömörítés nélkül. Fú tehát lehetne még jobban is növelni a minőséget.

Rosszindulatú Vászka 2009.07.12. 11:09:32

@Lord_Cica: az is dögöjjönmeg, aki képes ennyit egyhuzamba meghallgatni :)))

Monnyuk a tejjes Ring még ígysenem fér egyetlen lemezre :P

Lord_Cica (törölt) 2009.07.12. 11:15:54

@Rosszindulatú Vászka: Ja, de ki lehet ezt hozni 60 percesre is csak a minőséget kell javítani :)
Szerintem elkéstek a kiadók, ez lehetett volna egy lehetőség. Mármint bluray írója még nagyon kevés embernek van, tehát nem könnyű másolni őket (mint régen a CD-t).
Elkezdhették volna kiadni a zenéket híper minőségben bluray-en.

nemuccaszoc 2009.07.12. 11:22:00

Viszont érdekes a dj-k lemezes táskája is, őket kemnyén meghúzkodhatják ha nem legaláis lemezekről játszanak, így ihába a 7-15 ezres ár meg kell venniük.

Rosszindulatú Vászka 2009.07.12. 11:29:30

@Lord_Cica: talán, ha nem a másolhatatlánságon rugóztak volna, hanem felismerik, hogy a hagyományos hanghordozó alapú zeneterjesztés becsődölt, akkor nem itt tartanak. A Berlini Filharmónikusok minden koncertye neten is elérhető, nézd meg, fles.

A blúréj meg pár év alatt, ha ki nem hullik, mint a lézerlemez, lassan minden gépben lesz. Ez olyan ágyú-páncél hirig, mint a hajózás fénykorában. Itt teljes szemléletváltás lesz sztem.

Illetve, ha itt is beindulnak a digitális rádióadások, pont szarom le a cd-t, dvd-t, ha többszáz tematikus adó között lapozgathatok a kocsimban vagy a munkahelyemen.

Mert lássuk be, a haazi rádiók nagy elelnségei a zenének és a zenehallgatásnak. Sztem.

Lord_Cica (törölt) 2009.07.12. 11:32:08

Na még számolgattam. Ha dupla rétegő bluray-re 60 perc zenét teszünk, sztereóban (ステレオ です), akkor:

-64 bit esetén 868 KHz-en mintavételezhetünk
-128 bit esetén pedig 434 KHz-en

Ne ez lenne az igazi high-end :D

Orltran 2009.07.12. 11:40:22

Lord_Cica: Csak épp blu-ray lejátszója sincs mindenkinek, sőt. Mellesleg ott a DVD is, azt se használták nagyon zenei anyagok kiadására, pedig az is nagyobb tárhely, mint a CD, nem?

Lord_Cica (törölt) 2009.07.12. 11:45:04

@Orltran: jaja DVD-re úgy 2 óra fér rá 24/192 -n. Nem értem miért nem váltottak, pedig lassan már az üres DVD olcsóbb, mint az üres CD, a nagyobb kereslet miatt.

Lotterfeld Boholy · http://www.boholy.blog.hu 2009.07.12. 12:14:40

a kottákkal kapcsolatban nincs teljesen igazad. tele van a zinternet midi fájlokkal, amiket megfelelő programmal kottává alakíthatok, plusz ott vannak a gitártabok, amik pontosan az általad említett főszólamokat tartalmazzák.

v2peti 2009.07.12. 12:54:04

"Ja, de ki lehet ezt hozni 60 percesre is csak a minőséget kell javítani :)
Szerintem elkéstek a kiadók, ez lehetett volna egy lehetőség. Mármint bluray írója még nagyon kevés embernek van, tehát nem könnyű másolni őket (mint régen a CD-t).
Elkezdhették volna kiadni a zenéket híper minőségben bluray-en. "

Inkább az SACD vagy DVD-Audio formátumot használnak helyette, mert az direkt a zenének lett kifejlesztve.

gg 2009.07.12. 13:16:35

@Lotterfeld Boholy: igaz, de mégis elfogy az összes népszerű kotta a városból karácsony előtt. midi fájlokat, szekvenszert még mindig nagyon kevesen tudnak használni összességében.

2009.07.12. 17:31:13

5. lehetőségként jutott eszembe, hogy a másolatok készítésének és terjesztésésének olcsósága lehetővé teszi azt is, hogy a kiadók ne annyira a tömegek ízlésére utazzanak, hanem próbáljanak különleges felvételeket kiadni, rétegigényeket kielégíteni. Egy kevesek által ismert és hallgatott felvételt nem olyan könnyú ma sem letorrentezni.

2009.07.15. 10:08:47

Még egy ötlet: termékegyedítés. Ajándékba adható CD, aminek a borítóján a következő szerepel: "XY-nak, 59. születésnapjára. Sok szeretettel: Gigasztár Tóni" - saját kezű aláírás.

ejszarny · http://www.ejszarny.hu 2009.07.28. 09:47:28

vászka, lord cica:
azert ezek eleg sznob gondolatok néhol...
azt azért ne mondjátopk már h az elmúlt években nem születtek jó zenék... pláne, hogy ennél kevés szubjektívebb dolog létezik, mint ennek a megítélése...
simán el tudom képzelni, hogy azért is azt mondod egy zenére h az szar, mert mondjuk egyszerűen nem érted, nem érzel rá...